Ez a mese egy rendkívül okos, találékony és kíváncsi isztambuli kislányról szól, aki folyton izgalmas ötleteken gondolkodik. Van azonban egy óriási problémája: nem szereti a saját nevét. Hogy juthatott olyasmi a szülei eszébe, hogy egy röhejes növényről nevezzék el? Legalább a Viola, Jázmin vagy Ibolya nevet adták volna neki! De nem, az ő választásuk a Muskátlira esett - egy bokros, évelő növényre, amelynek elég furcsa illata van. Az iskolában az osztálytársai rendszeresen kigúnyolják meglehetősen szokatlan neve miatt, így Muskátli elég magányos, és ideje nagy részét olvasással tölti. Egy nap az iskola könyvtárában rábukkan egy varázslatos földgömbre, ami megváltoztatja az életét. A varázsgömbnek köszönhetően összebarátkozik két furcsa kisgyerekkel, akik a titokzatos nyolcadik kontinensről érkeztek, azzal a küldetéssel, hogy megmentsék a hazájukat. A nyolcadik kontinens lenyűgöző hely, amelyet semmilyen hagyományos térképen nem jelölnek. Az ott élők legfőbb feladata az, hogy ötleteket, gondolatokat gyűjtsenek be a világ minden tájáról, majd meséket, legendákat és különféle történeteket gyártsanak belőlük - létezése tehát a képzeletre van utalva. Csakhogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, így a fantázia kezd kikopni a világból. Ha Muskátlinak és újdonsült barátainak nem sikerül megoldást találniuk, félő, hogy a nyolcadik kontinens elsivatagosodik, és ökológiai egyensúlya örökre megbomlik.