Miután partra sodródott, a magányos hajótörött körülnéz. Hol vagyok? Ki vagyok? És miért áll minden blokkokból? Ám nincs ideje arra, hogy a napon sütkérezzen: kezd besötétedni, és várja őt egy új, izgalmas, felfedezésre váró világ! Ami most a legfontosabb: vacsorát találni. Ami a második legfontosabb: nem valaminek a vacsorájává válni. Mert a sziget nem lakatlan. Mások is vannak itt, többek között az éjszaka közeledtével előbújó zombihorda. Ebből a káoszból kiutat találni olyan kihívás, amely semmi máshoz nem fogható. Mégis, ki tudna otthont építeni, miközben menekülnie kell a felrobbanó creeperek, a felfegyverzett csontvázak és a megállíthatatlanul hömpölygő forró láva elől? Ráadásul úgy, hogy nincs a közelben segítség, leszámítva pár összeeszkábált szerszámot és néhány bölcs tanácsot a legvalószínűtlenebb baráttól: egy tehéntől. Ebben a világban a szabályoknak nem mindig van értelmük, de a bátorság és a kreativitás meghozza az eredményét. Fedezd fel az erdőket, foszd ki a rejtett, föld alatti járatokat, győzd le az élőhalott mobokat, és ha sikerrel jársz, a sziget felfedi előtted titkait! Nem várom, hogy elhidd, amit erről a világról írok, bár ha ezeket a szavakat olvasod, az azt jelenti, hogy már te is itt vagy. Talán már jó ideje barangolsz a világban, de a szigetet csak most fedezted fel. Vagy, ahogy nekem, úgy neked is a sziget által mutatkozott meg ez a világ. Ha egyedül vagy, zavartan és rémülten, akkor pontosan tudod, milyen volt az első napom. Ez a hely néha útvesztőnek tűnik, mintha csak kínozni akarna. Az igazság azonban az, hogy tanít, a megpróbáltatásai pedig leckék álruhában. Ezért hagytam hátra ezt a könyvet: hogy az én kalandom történetével megkönnyítsem a tiédet.