Az 1526-os mohácsi csatát megelőző két évtizedben történtek, az ország belső viszonyainak rendbetételére irányuló, de elvesztegetett lehetőségek szinte sorsszerűen vezettek e vereséghez. Történelemszemléletünkben gyökeret vert az a meggyőződés, hogy a magyar nemesség megosztottságának következményeként eleve számolni kellett volna egy ekkora tragédia lehetőségével, és a törököket kétségkívül nagyban segítették az orvosolatlan belpolitikai problémák. Ugyanakkor sokkal kisebb hangsúlyt kapott az a nyilvánvaló tény, hogy a Magyar Királyság az akkori világ legerősebb és legjobban szervezett államának hatalmas hadseregével nézett farkasszemet. Az Oszmán Birodalom célja Bécs elfoglalása és a Német-római Birodalom befolyásának gyengítése volt, s ehhez birtokba kellett vennie a Nyugat első számú védőbástyáját. A szerző magyar, európai és oszmán nézőpontból (illetve az uralkodók, az országnagyok és a kisemberek szemszögéből) is bemutatja a csatavesztést megelőző eseményeket, kifejti mozgatórugóikat, a politikai és katonai elgondolásokat, valamint azok folytonos alakulását. Ugyancsak lényeges szerepet játszik a műben a rendkívül jól szervezett korabeli török titkosszolgálat tevékenységének ábrázolása, amelyben gyakran a nők is fontos feladatokat kaptak.