Anthony OHear kötete átfogó és szenvedélyes védőbeszéd a liberális - klasszikus, a szabad ember nevelését célul kitűző - oktatáseszmény mellett egy olyan korban, amikor az iskolákat egyre inkább politikai, társadalmi és gazdasági céloknak rendelik alá. A szerző az emberiség örök párbeszédének több évszázados gyakorlatát tartja szem előtt: azt a kulturális örökséget, amelyben a múlt nagy gondolkodói, művészei és tudósai szólnak hozzánk. OHear szerint az oktatás elsődleges célja nem a haszonelvűségnek való megfelelés, nem a munkaerőpiac igényeinek kiszolgálása és nem is az ideológiai nevelés, hanem mindenekelőtt a szellemi szabadság kibontakoztatása. A könyv kritikus szemmel vizsgálja a modern pedagógiai trendeket a gyermekközpontúságtól a kreativitáskultuszig, az identitáspolitikától az oktatás depolitizálását ígérő, mégis politikailag terhelt programokig. Keményen bírálja azokat a modern oktatási divatokat, amelyek gyors megoldásokat ígérnek, de közben megfeledkeznek a tanulás valódi értelméről: a kitartásról, a fegyelemről, a gondolkodás öröméről és a kultúra mélyebb megértéséről. Határozottan kiáll amellett, hogy a tudás, a hagyomány és a tanár szerepe nélkülözhetetlen a műveltség kialakításában, a múlt műveinek megismerése pedig nem akadálya, hanem feltétele a valódi újításnak. A liberális oktatás nevében egyszerre oktatásfilozófiai alapmű és naprakész, gondolatébresztő, időnként kényelmetlenül pontos látlelet arról, hogyan és miért vált az oktatás a 21. század egyik legfontosabb kulturális csatatérévé.