Az 56-os forradalom idején nyolcadik osztályos tanuló voltam, a VIII. kerületi Aggteleki (ma Kiss József) utcában laktunk, én a Köztársaság témél levő Bezerédi utcai általános iskolába jártam. Mint ottani lakos, részese voltam az akkori eseményeknek, amelyek során felejthetetlen élményekben volt részem. Apámmal jártuk a főváros utcáit, tüntettünk, a harcok közelébe lopóztunk nem egyszer kockáztatva a közvetlen életveszélyt. Családunk sanyarú helyzete az ötvenes években (apám és nagybátyám megjárta Rákosi börtöneit) megalapozta korai érdeklődésemet a politika iránt, ami nálam egyértelműen a szovjetrendszer utálatát jelentette. A forradalom kitörésekor már elég széles látókörrel, saját tapasztalatolckal és háttér ismereteklcel rendelkeztem, nem kis mértékben a Szabad Európa Rádiónak köszönhetően. Ezért is érdekelt annyira, mi történik az utcán azokban a napokban. Amint ismeretes, a forradalom utáni évtizedekben - szűk családi és baráti köröket leszámítva - az akkor történtek tabu témának számítottak. Amikor elérkezett az idő, hogy szabadon lehetett az 56-os eseményekről beszélni és ími, magam is papírra vetettem az emlékeimet. Hosszú éveken keresztül érleltem a gondolatot, hogy a kort, a történéseket és benne családom történetét valamiféle irodalmi alkotásban, kisregényben megörökítem. A 60. évfordulóra végre összeállt az anyag. Az írás címe: kamaszkor 56-ban. Az igaz történet nem csupán a forradalommal, hanem azt megelőző, majd azt követő későbbi időkkel is foglakozik. A leírásban szereplő személyek valódiak, néhány ismert név is felvillan benne. Gyerekkori emlékekkel kezdődik, a kor ábrázolásával, azzal, ami egy fiatal fiúnak fontos volt. Sport, olimpia, Népstadion és aranycsapat, ezek az emlékek vezetnek el a forradalom szentestéjéhez, a Parlamenthez