A dokumentumfilm-melléklettel kiegészülő fotóalbumban Magyarország legelmaradottabb falvainak lakóival és életükkel találkozhatunk. A vándorfényképész szerepét magára öltő művész portréképeinek háttere egy Budapestet ábrázoló óriásposzter. Miközben a fotós dokumentálja a képek keletkezését is, szereplői megnyílnak kamerája előtt (elmondják, milyennek tartják Budapestet és a maguk világát). A kiállítás lánchídi anyaga 2006-ban már nagy visszhangot keltett, s Szabó Péter azóta is népszerű előadó az ország különböző kulturális fórumain. A könyv magyar és angol nyelven jelent meg. ,,Pettendi Szabó, with his camera and video camera - like the village photographers of yore - made house calls in the poorest regions of the Alföld (Plains) and Tiszántúl (east of the Tisza River). He asked everyone: Have you ever been to Budapest? - and as a reminder, installed as a backdrop his tableau of the colourful, sparkling Chain Bridge of Budapest, the metropolis symbolising Europe. Among those he asked most had never been able to journey to the historical, political, cultural capital of the country. The photographs on view here present the hopelessness of the residents of the small villages of the Alföld and Tiszántúl, virtually excluded from the possibilities of 21st century Hungary. Judit H. Sas Egy korábbi fotósorozatom készítése kapcsán találkoztam két, akkoriban tízéves kisfiúval. Édesapjukkal együtt fényképeztem őket a házuk udvarán, egy városoktól távol eső faluban. Szerencsére lehetőséget kaptam arra, hogy azon a vidéken, ahol a felvételeket készítettem, bemutathassam a sorozatot. A kiállítás megnyitására a kisfiúkat kértem meg. Ők csak annyit árultak el előre, hogy egyikük egy hosszú verssel, a másik pedig egy novellával készül az eseményre. Közeledett a megnyitó kezdésének pillanata, szóltam nekik: - Gyertek fiúk, hozzátok a papírokat, nyissuk meg a kiállítást! Meglepődve kérdeztek vissza: - Milyen papírokat? - Azokat - pontosítottam -, melyeken a vers és a novella van. - De mindent megtanultunk kívülről - mondták mosolyogva. S valóban, bátran kiállva, segítség nélkül szavalták el a kiválasztott műveket. Alig egy hónappal korábban, a család fényképezésekor egyre jobban megismertük egymást, s beszélgettünk. A két kisfiú egyszer csak megkérdezte: - Péter, mondd csak, te voltál már moziban? Mesélj arról, milyen az? Ez a kérdés volt, amely elindította a gondolataimat, és ennek a kérdésnek a mélyebb tartalmából merítettem az erőt ahhoz, hogy elkészítsem a következő oldalakon látható fényképeket és interjúkat. Pettendi Szabó Péter