Apám szerint
Náray Tamás

Apám szerint az élet értelme maga a cél. Ha nincs, akkor csak kihúzzuk valahogy a halálunkig. Évezredek óta megállás nélkül kutatják a világ legnagyobb és legelszántabb gondolkodói a sumeroktól az ókori görög filozófusokon át a ma élő társadalomtudósokig az élet általános értelmét. És nem találják. Vannak persze elképzelések, felállított tézisek és teóriák, magyarázatok, sőt rá is fogják erre-arra időnként, legtöbbször az emberi reprodukciót vagy éppenséggel az ahhoz kapcsolódó érzelmeket - úgymint szeretet, szerelem, vágy - meg is nevezve, de végül is ez mind-mind csak igazolgatás. Az élet valódi és általános értelmét ugyanis azért nem találta eddig senki, mert nem is létezik. Ehelyett minden egyes ember életének saját értelme van. Olyan, amilyet ő ad neki. Olyan, amilyet csak ő képes adni neki. És amelyet mindenki másnak egyszerűen csak tudomásul kellene vennie. Apa csak egy van. Aki megtartja a családját, támogatja a gyermekeit, és példát mutat nekik. Aki rájuk hagyja mindenét, megosztja velük a tudását, hogy boldoguljanak az életben. Ilyen volt Náray Tamás édesapja is, akinek a szerző ebben a kötetben állít emléket. A Náray család története a viharos 20. századi magyar történelmet tükrözi, miközben a könyv lapjain egy olyan ember képe rajzolódik ki, akinek az életét a megalkuvás helyett az egyenesség, a tisztesség, az igazmondás és a felelősségvállalás határozta meg. Manapság már ritkaságszámba megy az őt jellemző belső tartás. A gyakran szatirikus hangnem ellenére azonban Náray Tamás nem a vélt vagy valós igaztalanságokon rágódik, hanem jó szándékkal, az (ön)irónia eszközével szembesíti az olvasót a világ - és a saját - hibáival, hogy ezzel is a változásra buzdítson. Hiszen mindig van remény egy jobb életre.