A XIX és XX. század orvosbölcseleti témakörei között megkerülhetetlen a medikalizáció meglehetősen szerteágazó jelensége, melynek számos filozófiai és bioetikai vonatkozása is van. A gyógyító munka alapvető sajátossága, hogy normatív folyamat: a betegségek, zavarok és szindrómák osztályozásától a páciensek ellátásáig erkölcsi értékek, etikai normák szövik át az orvos-beteg találkozásokat. A medikalizáció, azaz egy életjelenség orvosi hatókörbe vonása, orvosbiológiai nyelvezettel történő leírása és orvosi eszközökkel történő kezelése önmagában értéksemleges, ám az elmúlt két évszázad bővelkedik a határátlépő, az arányosság követelményeit próbára tevő gyakorlatokban. Jelen kötet a férfi és női testek működéséhez, kiváltképp a szexualitáshoz és a reprodukcióhoz fűződő jelenségek kritikai olvasatával kíván rámutatni az orvoslás társadalmi, kulturális beágyazottságára, különös tekintettel a diagnózisalkotás azon eseteire, amikor a medicina illetékessége, vagy eszközválasztása megkérdőjelezhető. Az olvasó a szexuális funkciók élethosszig tartó megőrzésének imperatívusza mellett a homoszexualitás, a hisztéria, vagy a várandósság és szülés témaköreinek filozófiai és etikai reflexióin keresztül megismerheti a medikalizáció negatív hatásait, végső soron betekintést nyerhet az egészség-betegség fogalompár filozófiai-etikai beágyazottságába.