Gyöngyössy Imre (1930-1994) filmjeit egyfelől empátia és a mindenkori mártírok, az üldözöttek szenvedései, a megváltás és a megváltók melletti kiállás, másfelől ezen eszmék felfokozott, költői erejű, szenvedélyes kifejezése jellemzi. Életművének helye azonban a magyar filmtörténeti kánonban ellentmondásos. Amíg külföldön egyéni stílust kialakító magyar Pasoliniként ünneplik, s a magyar újhullám olyan szerzői között említik, mint Jancsó Miklós, Gaál István vagy Kósa Ferenc, addig a hazai kritika szigorúbb bírálatokat fogalmaz meg a filmjeiről, kevéssé ismeri fel kapcsolódását a filmtörténeti folyamatokhoz, így inkább magányos, különutas alkotóként jelenik meg filmtörténetünkben. A róla szóló kötet azt igyekszik bizonyítani, hogy a rendező munkássága szerves része a magyar filmtörténeti folyamatoknak. Az életművét elemző tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, filmjei mely stílustörténeti irányzatokhoz kapcsolódnak, miképpen alakítják azokat, mennyiben hoznak újat és eredetit a szemléletmód és a formavilág tekintetében. A kötet második felében magyarul jórészt először megjelenő dokumentumok pedig az alkotói műhelytitkokba engednek bepillantást, illetve Gyöngyössy kevéssé ismert külföldi fogadtatását mutatják be.