A kötet szerzője az MTA doktora, ny. egyetemi tanár, másfél évtizeden át vezette az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát. Ezúttal az elmúlt húsz évben közreadott, a politika rendőrségének működését taglaló írásaiból válogat. Mindegyik közlemény a titkosszolgák és szolgálatok ténykedését helyezi a leírás tengelyébe. A tanulmányok egymás utáni rendje kronologikus: a második világháború végén (szovjet) kommunista gyámkodással felállított szolgálat történetét egészen a rendszer alkonyáig követi nyomon. Közben nemcsak az államvédelem/állambiztonság rendszer(de)formáló működésének sajátosságai tárulnak az olvasó elé, hanem az is, hogy a pártdiktatúra mindennapjaiban milyen szinuszgörbén mozgott maga az ideológiavezérelt hatalmi konstrukció. Alig van logika abban, hogy mikor mutatta nyers terroruralom arcát, milyen áttűnésekkel-rángatózásokkal követték egymást a bürokratikus etatizmus, a centralizált anarchia, vagy éppen a slampos diktatúra működési fázisai. Az egymást váltó rendszergazdák hektikusan módosítgatott elvárás-programjai ugyancsak rapszodikusan hatottak - vagy sem - a kezük alá dolgozó szolgálatok hivatásos állományára, a különböző módon beszervezett ágensekre, besúgókra, társadalmi kapcsolatokra. Ebből eredően az is csak tendenciaszerűen érvényesült főszabályként, hogy Rákosi Mátyás terroruralma idején az ÁVO/ÁVH a párt ökle szerepét töltötte be, míg a Kádár-korszakban megregulázva, szorosabb pórázon tartva, inkább rejtőzködő, a párt szeme-füle vizslatásra összpontosította volna működését. E két alapképlet a mindennapokban igen sokfajta szerepfelfogást és ténykedést produkált.