Képtelen voltam a szüleimnek a támadásról beszélni, hiszen azzal megerősítettem volna az engem ért erőszakot. Így hát az mélyen beleette magát a lelkembe. Átható szégyen kínzott, és úgy éreztem, ,,rossz vagyok. Hogy eltávolítsam magamtól ezeket a borzalmas érzéseket, az iskolába és a haza vezető másfél kilométeres úton szorgosan lépegettem át a repedéseket a járdán, mintha ezzel a klasszikus rítussal el tudtam volna hárítani a fenyegetést. És közben folyamatosan imádkoztam, remélve, hogy az Isten megvéd majd egy újabb támadástól. A kezemet a fejemre tettem, ahogy az az ortodox zsidóknál előírás - annak ellenére viselkedtem így, hogy sem apám, sem anyám nem volt vallását gyakorló zsidó. Sőt, amikor apám meglátta, utánozta a mozdulatomat, és kinevetett, én pedig összetörtem ettől a megaláztatástól. Így visszagondolva gyanítom, hogy apám ezzel próbált elrettenteni, és azt hiszem, hogy - legalábbis ő így gondolhatta - igyekezett ,,megóvni attól, hogy ezt nyilvánosan is megtegyem, és aztán megvessenek érte. Sajnos nem működött a dolog, minden csak rosszabb lett. Úgy éreztem, apám kigúnyol és megaláz, és teljesen egyedül maradtam a bénító félelem és a szorongás markában. A tigris felébresztésének szerzőjétől ,,A lélek útjának rendkívüli története a perzselő fájdalomtól az örömig, az önutálattól az önszeretetig - dr. Máté Gábor Peter A. Levine úttörő módszere, a Somatic Experiencing alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan a traumára és az abból való gyógyulásra tekintünk. Milyen személyes tapasztalatok inspirálták ezt az áttörést és az ötvenévnyi kutatói és gyógyítói munkát? A világhírű pszichológus bensőséges emlékiratában megrázó őszinteséggel osztja meg saját gyógyulásának történetét, és az utat, mely a Somatic Experiencing módszer megalkotásához vezetett: a vadállatok megfigyeléséből, a klinikai tapasztalatból és a neurobiológiai kutatásokból nyert eredmények forradalmi ötvözését. Levine életútja inspiráló például szolgálhat mindannyiunk számára, hogy a trauma a testi-lelki egészség elérésének szolgálatába állítható. Mert a traumatikus élményeknek története van, amiket el kell mesélni, hogy tegyünk egy lépést a remény, a méltóság és a teljesség felé.