1849 decemberében kemény faggyal és kiadós havazással érkezik meg a tél az országba. Az eddig gyászoló főváros lakóiba éppen ezekben a napokban kezd visszatérni az életkedv: a Nemzeti Színház mindennap új darabokkal csalogatja a publikumot, és a nemrégiben átadott Lánchídon a cudar időjárás ellenére élénk a forgalom a két város között. Ónody Hedvig, akinek az édesapja elesett, az öccse, Dániel pedig eltűnt a szabadságharcban, örömteli híreket kap e napokban. Mosonyi Karolina, Dániel menyasszonya és az édesapja, Mosonyi Gáspár, a nagynevű orvos arról értesülnek, hogy egy bécsi kórházban Dániel nyomára bukkantak. El is utaznak hármasban, és a karácsonyt már az ugyancsak hóborította, fenyő- és mézeskalács-illatú Bécsben töltik. Habár nem minden úgy alakul, ahogyan tervezték, mégis részesei lesznek egy igazi csodának, ami a karácsonyt ünneplő és az új esztendőt köszöntő császárvárosban még inkább megérinti a lelküket. Fábián Janka kisregényében megelevenedik a levert szabadságharc utáni első karácsony, ami azonban akkor is ugyanaz a szép, bensőséges és utánozhatatlan hangulatú ünnep volt, mint napjainkban. A veszteségek ellenére a könyv szereplői a maguk módján keresik és találják meg a nyugalmat és a boldogságot.