- Pénzt vagy életet! - Életet! A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló lövésre kész pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen. A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz. Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és legszomorúbb bűnügyi komédiája. Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet. Személyek: Egy ideges útonálló. Egy rezignált áldozat. (Katonaság, néptelenség.) Idő: pénz. - Barom! - ismétli a rabló. - Pénzt vagy életet! Nem hallotta? - Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam. Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt. - Ha komédiázik, pórul jár! Háromig számolok!… - Maga egy számtantanár, becsületszavamra!… Mondtam, hogy az életet megkaphatja. - Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom? Most képzeljük el a rablót. Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után? - Utoljára figyelmeztetem, és azután… - kezdte újra komolyan. - Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék lőni!… - És mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót, szelíden folytatta: - Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak. Nincs rá eset, higgye el, drágám… - Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!