Kommunikációval mindent meg lehet nyerni és mindent el lehet rontani. Hiába kiváló a politikánk, ha rosszul kommunikálunk, veszíteni fogunk. Nemcsak a választási kampányt, hanem a kormányzást is a kommunikációnak kell alárendelni. Elég ráijeszteni az emberek-re, aztán megnyugtatni őket, hogy tőlünk bízvást számíthatnak védelemre, és nyert ügyünk van. Vajon tényleg ilyen egyszerű a politika? Tényleg ilyen kiábrándító? Vagy csak hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy nem több ennél? Inkább alkothatunk magunknak választ ezekre a kérdésekre, ha közelebbről megnézzük, milyen volt valójában a politikai kommunikáció Magyarországon a rendszerváltást követő huszonöt év alatt. Kik, vagy inkább milyenek voltak a fő politikai aktorok? Hogyan teremtette és milyenné formálta őket a nyilvánosság? Milyen ügyek, mely szavak és logikák tértek vissza a leggyakrabban a közéletben? Melyek voltak a legjellemzőbb és legtöbbet használt kommunikációs csatornák? Hogyan néztek ki például a politikusok és a pártlogók, és miért éppen úgy? Hogyan lehet megírni a politikai kommunikáció történetét általában és a hazaiét azon belül? Az MTA Politikatudományi Intézetében működő Politikai Kommunikáció Kutatócsoport sokéves munkával járt utána ezeknek a kérdéseknek, és közöl ehelyütt szisztematikus válaszokat. Egyedülálló kötet A szavakon túl, mert itt olvasható először átfogó leírás az 1990-től 2015-ig tartó negyedszázad politikai kommunikációs jelenségeiről, folyamatairól és tendenciáiról.