A magyar falu sorskérdései - a rendszerváltás előtt és után

A magyarság sorsának hordozója évszázadok óta a falu, amiről meggyőzően szól Bíró Zoltán A falu emléke című írásában: A falu a nemzet életében is, a nemzeti lét alapjaiban is ezt az állandóságot és biztonságot nyújtotta a magyarságnak. Azt az őserőt képviselte, amely éppen a falu léte által oly sokáig rendíthetetlennek tűnt. Az anyanyelvben, annak táji változataiban, a kulturális hagyományokban, történelmi emlékezetében, meséiben, legendáiban, hiedelmeiben és dalaiban, táncaiban, munkájában és ünnepnapjaiban csak a falu őrizte biztonsággal a magyarságot. Erkölcsében és ízlésében, magatartásformáiban és viseletében is sokáig életben tartotta mindazt, ami a magyar testi és lelki alkatnak és népi, paraszti vagy nemesi változatainak a leginkább megfelelt, minden gazdasági és rangbéli különbözés ellenére, ebben egységes volt. Ez a falu ma már nagyrészt csak az emlékekben él és csak azoknak az emlékében, akik a huszadik században láthattak még igazi, hagyományos falvakat… A modernizálás, a civilizáció terjedése, a vele járó technikai, műszaki fejlődés, a tömegtermelés és a fogyasztói társadalom kikezdte, majd felőrölte ezt a világot, megbontotta a falut, a falusi közösséget, hagyományos ízlésével, erkölcsével, szokásrendjével együtt. Ezzel a huszadik század emberének biztonságos, életet rendező kapaszkodói is jórészt eltűntek. Keressük a kapaszkodókat, a kiutat az ezredforduló után…