Jókai-kontextusok
Török Lajos

Jókai mindenkori népszerűségét nemcsak az átlagolvasói rokonszenv töretlenségének köszönhette, de annak is, hogy életműve az elmúlt bő egy évszázad során újabb és újabb izgalmakat keltő kihívások elé állította a honi irodalomtörténet-írást. A terjedelmes szakirodalomban számos olyan kérdés vetődött fel, amelyeknek megválaszolásával többször is próbálkoztak. A kötet négy tanulmányában a szerző néhány ilyen dilemma körüljárására tesz kísérletet. Az első Jókai önéletrajzainak és az író szépprózáját átszelő autobiografikus szöveguniverzumnak a világába kalauzolja az olvasót. A kérdés, amelyre a szerző választ próbál adni: milyen képet kaphatunk az önmagáról beszélő és az önmagát regényei, novellái világába belecsempésző íróról, ha az önéletrajziságot nem az író biografikus adataiból, hanem azokból a nyomokból kiindulva próbáljuk megközelíteni, amelyeket az autobiografikus írások és a fikciós szövegek számunkra felkínálnak? A kötetben helyet kap a Jókai-filológia két megold(hat)atlannak tűnő problémájával foglalkozó okfejtés is. Az egyik A gyémántos miniszter kiadástörténetének ellentmondásaiból kiindulva tesz kísérletet arra, hogy a novellát elhelyezze Jókai rövidprózai életművének kontextusában. A másik a Politikai divatok keletkezéstörténetének leghomályosabb fejezetére fókuszál, s arra keresi a választ, hogy létezett-e a regénynek a ma ismert változatánál korábbi variánsa. A kötet utolsó írása a Szegény gazdagok recepciótörténetében a legtöbb fejtörést okozó kérdést igyekszik új köntösbe öltöztetni. Vajon ki is valójában Fatia Negra, a hírhedt álarcos bandita? A krimibe illő fordulatokkal tarkított fejtegetésben a szerző az utolsó pillanatig nyitva hagyja a kérdést.