Az első világháborút lezáró fegyverszünet a Monarchia szétesését és a több mint ezer éve fennálló történelmi Magyarország végét jelentette. A térséget az antant által létrehozott utódállamok hadseregei foglalták el. Közülük a román csapatok térhódítása bizonyult a legnagyobb mértékűnek, és az ország román megszállása hozta el a magyar társadalom számára a háború borzalmait, következményeit. A lövedékek tényleges pusztításai, a nyilvános kivégzések és a megalázó botozások, valamint a javak elszállítása a nyomasztó hétköznapok részévé váltak. A dicstelen, traumatikus időszakot azonban az elmúlt száz év rendszerei félremagyarázták vagy elhallgatták, részleteit mindmáig homály fedi, mítoszok, legendák, tudatlanság és harag övezi. Vajon mennyire jelentett súlyos megpróbáltatást a román megszállás a magyar lakosságnak? Hasonló károkat szenvedtek-e el a lakosok a különböző tájakon? Mi zajlott Erdélyben, a Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén, Budapesten és a Dunántúlon? És egyáltalán miért történt Magyarország románok általi megszállása és volt-e következménye? Perczel Olivér hatalmas forrásanyagot feldolgozva kínál válaszokat a fenti kérdésekre. Kötetében tájegységenként jelennek meg a megszállás legfontosabb mozzanatai, a különféle térségekben tapasztalt hasonlóságok és különbségek, a román-magyar háború hadműveleteinek legfontosabb eseményei, a mindennapi élet megpróbáltatásai, a rekvirálások fokozatai, az atrocitások fajtái és az ellenállás formái. PERCZEL OLIVÉR 1976-ban született Szentesen. Történész, levéltáros. Az egri Eszterházy Károly Főiskolán végzett történész szakon, doktori fokozatát az ELTE Történelemtudományi doktori iskolájában szerezte. Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa, a Clio, majd az Erőszakkutató Intézet kutatója. Magyarország 1919-1920 közötti román megszállásával hét éve foglalkozik. Családjával Budapesten él.