A szörny az ágyad alatt, sohasem a képzeleted szüleménye volt, csak elhitették veled. Marának élnie sem kellene. Nyolcévesen már a föld alatt kellett volna rohadnia. Egy tévedés miatt mégis itt van. Csak lazítani akar. Egy pillanatra kiszakadni a valóságból. Aztán megjelenik ő. A férfi, aki talán csak a képzelete szüleménye. Sötét, arrogáns, bűnösen vonzó, egy szexisten, akinek a puszta jelenléte jeges rémületet és perzselő vágyat ébreszt egyszerre. Túlságosan valóságos ahhoz, hogy hallucináció legyen. Azrath azért jött, hogy helyrehozza a hibát, és végezzen vele. Ő egy Démon. Egy Vadász. A Halál. Mindig ott van. Az árnyak között. A szoba sarkában. Egy sötét suttogásban. Nem lenne szabad éreznie. Nem lenne szabad vágynia. Csakhogy valami felébresztette benne a tiltott érzéseket. A lüktetést az ereiben. A vibrálást a gerince mentén. A kísértést, ami perzselőbb, mint maga a Pokol. És ezzel kimondja a saját halálos ítéletét. Ami eddig biztos volt, most széthullik. Az egyensúly, amit a démonok őriztek, megremeg, és a vadászokból prédák lesznek. Most már nem csak Marának kell meghalnia, hanem Azrathnak is.