,,Semmi kétség, a jó Isten tudja, mit csinál. De azért érthetetlen, miért engedte meg magának, hogy bizonyos emberi lényeket létrehozzon. Az ördög nem alszik, szól a mondás, s valóban: e kötet megmutatja, hogy a bűn nem ismer szabad- és ünnepnapokat - egy rodoszi nyaralás épp úgy tökéletes lehet a gyilkosságra, mint egy Guy Fawkes-napi tűzijáték, főleg, ha ott van a közelben Hercule Poirot. A könyv négy nyomozása során feltűnnek ismerős segítők (Japp főfelügyelő vagy Mr. Satterthwaite), ismerős motívumok (a bezárt szoba rejtélye vagy épp egy sokatmondó gongszó) és ismerős szereplőtípusok (szeszélyes arisztokraták, csábos kémnők és femme fatale-ok) a végeredmény azonban garantáltan tartogat meglepetéseket. A megoldásig vezető úton Poirot virágágyásokat vizsgálgat, cigarettacsikkeken mereng és gázkályhákról diskurál - hogy aztán kis szürke agysejtjei megoldássá rendezzék az apró részleteket. Agatha Christie ebben a kötetben három kisregény mellett egy novellával jelentkezik - utóbbiból Nyaraló gyilkosok címen később regényt is írt.