,,Szomorú trend, és már alaposan benne vagyunk, a high-tech természetvédelmi ipar hódítása: ennek lényege, hogy biotechnológiai módszerekkel feltámasztanak már kihalt fajokat. Dodótól mammutig és dinoszaurusztól óriásfarkasig mindenféle állattal hitegetik a nagyérdeműt. Biotechnológiai szempontból mindez nagyon izgalmas kihívás, de ökológiai szempontból Disneyland színvonalán van. A zöld hisztit emlegető technokratáknak kapóra jön mindez, hiszen elbagatellizálhatnak alapvető problémákat: ha feltámasztható egy kihalt faj, akkor minek izgulunk? A probléma az, hogy semmilyen kihalt faj sem támasztható fel, az ilyen projekteket tervező cégek, mint például a Colossal Bioscience, kolosszális szélhámosok - vagy mélységesen ostobák. Életképes és az ökológiai rendszerbe illeszkedő populációk létrehozása nagyságrendekkel túlmutat a már eleve méregdrága projekteken, amelyek egy-egy egyed létrehozására fókuszálnak. A bioszféra működését úgy tűnik, végérvényesen összezavartuk, a következményekkel való szembenézés helyett pedig a problémát inkább szőnyeg alá söpörjük. Nem csoda, hiszen a zavaros és ellentmondásos információáradatban szinte lehetetlen valós képet formálni a helyzetről, felmérni a lehetőségeinket, és ténylegesen cselekedni. Jordán Ferenc nem kevesebbre vállalkozik új könyvében, mint hogy bemutassa, a globális ökológiai katasztrófa közepette melyek a tudomány legfrissebb eredményei, legzseniálisabb ígéretei és legmeredekebb megoldási javaslatai az emberiség túlélésére. Azonban az optimizmust némileg árnyalja a szerző védjegyeként ismert kíméletlen őszinteség, amellyel a tévedéseket és a kételyeket sem rejti véka alá. A Jövőnk a Földön egyszerre könyörtelen vádirat és nyughatatlan megoldáskeresés, sok-sok példával, provokatív gondolatokkal és reménykeltő lehetőségekkel. Egy biztos: a tudomány szükséges, de nem elégséges feltétele a változásnak - segítsége azonban elengedhetetlen a megoldások hálózatának kiépítésében. Útikalauz haladó realistáknak és kötelező olvasmány mindenkinek, akit a ,,brit tudósok beszámolóin túl tudni akarja, mire mehetünk az eszünkkel, és mihez van már késő.