Eli Sharabi, aki 491 napig volt a Hamász fogságában, nyers és megrendítő emlékiratban meséli el a történetét: a brutális támadást, amikor 2023. október 7-én elrabolták a Beeri kibucból, a felesége és a lányai elvesztését, és a megingathatatlan eltökéltségét, hogy túl fogja élni a fogságot. Nem hagyom, hogy elmerüljek a fájdalomban. Túlélő vagyok. Túsz vagyok. Gáza mélyén. Idegen egy idegen földön. Egy Hamász-szimpatizáns család otthonában. És ki fogok jutni innen. Muszáj. Elmegyek innen. Hazamegyek. - Eli Sharabi 2023. október 7-én a Hamász terroristái lerohanták a Beeri kibucot, összezúzva ezzel azt a békés életet, amelyet Eli Sharabi a brit feleségével, Lianne-nel és tizenéves lányaikkal, Nojával és Jaellel felépített. Mezítláb rángatták ki a házból a családja mellől, és a gázai alagutak fullasztó sötétségébe hurcolták. Miközben felette dúlt a háború, 491 napot töltött fogságban, és végig abban reménykedett, hogy egy napon viszontláthatja a szeretteit. Eli Sharabi története az éhségről és a lelki-fizikai fájdalomról, a vágyakozásról, a magányról és a lelkierő összeomlásával fenyegető tehetetlenségről szól. De szól az erőről, a kitartásról és arról, amikor a lélek nem hajlandó feladni. A fogságban kialakult bajtársiasságról, a hit csendes erejéről és egy ember hajthatatlan döntéséről, hogy újra és újra az életet választja. Az első olyan emlékiratban, amelynek egy szabadon engedett izraeli túsz a szerzője, és amely Izrael történetének leggyorsabban fogyó bestsellere, Sharabi első kézből, megrázó erővel számol be az elképzelhetetlen körülmények közötti túlélésről: az éhezésről, az elszigeteltségről, a fizikai és lelki bántalmazásokról. A Túsz történelmi tanúságtétel, hogy soha ne lehessen elfelejteni vagy elhallgatni azt, ami történt. Eli a foglyok történetének nagykövetévé vált, járt Trump elnöknél a Fehér Házban, Londonban a Downing Street 10-ben, és beszélt az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt.