A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak… A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről. Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, amely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt. A Lolita, melyet annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és könyvtárnyi tanulmány készült róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes mondatát elemezték és értelmezték már. Lolita, a nimfácska, a világirodalom egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől - s talán éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul - a Lolita a szó szoros értelmében kiolvashatatlan könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni. Egyesek tévképzetével ellentétben őt természetesen képtelen lettem volna megölni. Tudják, szerettem. Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra. VLADIMIR NABOKOV Szentpéterváron született 1899-ben. Kényszerű emigrálása után Cambridge-ben szerzett diplomát, majd Németországban élt, ahol elkezdődött ragyogó írói pályafutása. 1940-ben feleségével az Egyesült Államokba költözött, ahol orosz és világirodalmat tanított különböző egyetemeken. 1961-től - miután a Lolita meghozta számára a világhírt - a svájci Montreaux-ben élt egy szállodában, és itt hunyt el 1977-ben. Élete első felében oroszul, a másodikban angolul írt - mindkét nyelven remekműveket alkotva.