Egy történet két leglényegesebb eleme a cím és a cselekmény - a többi csak kulimunka. Ha A Listerdale-rejtély történeteinek főhőse előkapar a zsebéből egy pennyt, és vesz egy friss újságot, biztosak lehetünk benne, hogy olyan szenzációs bűnesetet fedez fel benne, amihez váratlan módon neki is köze van. Pedig ezek a hősök nem így ébrednek aznap reggel. Legtöbbször válságba került, frissen kirúgott vagy munka nélkül tengődő kisemberek - sokan közülük lusták, középszerűek, utálják a munkájukat, ha pedig férfiak, csaknem biztosra vehetjük, hogy pocsékul vezetnek. De a nap végére bármelyikükből bonviván, akcióhős vagy épp dúsgazdag férj válhat - elég hozzá egy véletlen ruhacsere, egy unatkozó színésznő vagy épp egy dublőrt kereső nagyhercegnő. Agatha Christie tán leghumorosabb és legabszurdabb gyűjteménye csak úgy lubickol a helyzetkomikumban és az iróniában: ebben a könyvben tényleg bárkinek megváltozhat az élete egy pillanat alatt - s aki a legolcsóbb birkaragut ebédelte, könnyen a maharadzsával vacsorázhat…