A testet, amelyben élsz, csupán a földi élet idejére bérled. Csak a túlsó kapuig cipelheted, ott kiszállsz belőle, és visszaadod a Földnek. Az emberi test a teremtés csodája, amíg egészséges. De mihelyst elromlik, ugyanannak a teremtésnek a végérvényes csődje. Tákolgatni, javítgatni lehet, mint mindent, ami anyagból van: ez az orvostudomány kihívása. A benne való élés pedig a mindenkori emberé. Minden gyógyíthatatlan betegség önnön kicsinységünkre figyelmeztet, de emberi felelősségeinket is számonkéri. Ez egy szomorú könyv, mert az életről szól. Izgalmas utazásra hívja F. W. E. az olvasót: a gyakorló cukorbeteget, a potenciális cukorbeteget, de azt is, aki sosem lesz cukorbeteg. Az utazás az elzárkózástól (ez nem velem történt, és én amúgy sem lehetek beteg) az elfogadáson át a betegséggel való megbarátkozásig vezet. Miért éppen én? Mit tettem, és mit nem tettem, hogy beteg legyek? Hogyan fogadom el? Kire bízhatom? A szerző számos konkrét, de filozófiai kérdést is felvet, és ügyesen terelgeti az olvasót, hogy a válaszokat megtalálja. A végső következtetés: segítséget kaphatsz (ha arra méltóvá tudsz válni), de a legtöbbet magadnak kell megtenned, hogy együtt tudj élni - és jól tudj együtt élni - a betegségeddel. Dr. Radó Gábor